A fekete csempe olyan, mint a farmer. Klasszikus, sosem megy ki a divatból, de folyamatosan képes megújulni és bármivel kombinálható. Íme néhány ötletadó kép.
La Faenza – Tatami
La Faenza – Fili
Marazzi Italy – Black&White
Alcor – Etna
Marazzi Italy – Materie
Ceramica Paradyz – Apasionate
Ceramica Paradyz – Piumetta
Az a fantasztikus az ’50-’60-as évek amerikai formatervezésében és építészetében, hogy kortalan. Úttörő volt a maga korában, de ma, fél évszázaddal később ugyanolyan nagy a létjogosultsága.
Elég ránézni a híres amerikai fotográfus, Julius Shulman képeire. Nem tudom bennetek milyen érzéseket ébreszt, de én egyszerre érzem magam a múltban, a jelenben és a jövőben.
Case Study House 22, 1960
Bonini Residence, 1950
Knauer House, Los Angeles, 1951
Azt hiszem Szentendrét senkinek sem kell ajánlgatom, ha valaki elhagyná a főváros nyüzsgő forgatagát, meghittségre, kultúrára vágyva. A város szépsége szerintem megunhatatlan, az élményt pedig csak fokozni tudja, ha van az embernek kedvenc vendéglátó helye, kávézója, amit meglátogathat, ahol megpihenhet elfogyasztva egy kellemes ebédet vagy elszürcsölhet egy finom kávét.
Legutóbb mikor Szentendrén jártunk, elhaladtunk egy keskeny, eldugott utcában egy pizzéria mellett, ahonnan kellemes zene szólt, a homlokzaton lévő táblán sorakoztak a kínált fogások. Az egész hely atmoszférája, fekvése magával ragadott, Olaszországban éreztem magam, pedig be sem tettük a lábunkat az épületbe.
Most hétvégén hirtelen ötlettől vezérelve elhagytuk a várost és eszembe jutott a beocafe:::ristorante, merthogy kellőképpen éhesek is voltunk. Az enteriőr nem okozott csalódást, azt láttam, amit a külcsín is sugallt. Magas színvonalon megtervezett, kivitelezett étteremről van szó, ahol nagy gondot fordítottak a térszervezésre, az anyagokra és a hangulati elemekre.
A pincérnő egyből látta a kezdeti csodálatomat és rögtön figyelmembe ajánlotta a falon ékeskedő CD lejátszót, aztán a hatalmas LC TV-t, ahol az étteremről készült képek futottak. Ott szúrt szemet a TV márkája, a Bang & Olufsen és már az asztalnál, kis fáziskéséssel esett le a hely neve és a felső kategóriás elektronikai berendezések közötti párhuzam. 
De hogy fokozzam a közös szálakat, megtudtam azt is, hogy a hely a cég egyik társtulajdonosáé, tervezője pedig az Artifex Group, akik a cég budapesti bemutatótermét is megalkották.
Az étterem kellemesen vegyíti az épül nyújtotta klasszikus stílust modern anyagokkal és formákkal.
Szeretem azokat a helyeket, ahol el tudok kalandozni a tér apró részletein, ilyenek voltak, a falra felfuttatott ipari parketta, a megvilágított, nyers strukturált fal, a falakat díszítő fekete-fehér életképek, melyek nagy valószínűséggel Olaszországban készültek, az üvegfallal körülhatárolt látványkonyha, az asztalon lévő piros kavics alakú váza élő rózsával.
Én mindenképp visszatérek még, a pizzájuk szerintem isteni, de egyszerűen csak azért is, mert kellemes időt töltöttem ott el. Ajánlom Nektek is!
Patianne Stevenson étkei kalóriaszegények, újrahasznosítottak és mindegyik környezetbarát. Jó étvágyat! 
Igen, az összes kartonból készült…
“Teljesen befejezetlen”, ezzel a címmel jelent meg a svéd Elle Dekorban egy gyönyörű képanyag, melyet meg kell osztanom Veletek, ugyanis beleszerettem:), ráadásul az egyik kedvenc enteriőr stylistom, Lo Bjurulf keze munkáját dicséri. Az enteriőr koncepciója alapvetően a kopott, régi, durva anyagok keveredése a modernnel, az újjal, mindez nagyon letisztult formában. Előkerültek olyan recycling darabok, mint a fa kockákból készült polc, a fapad, a “nagymama” rezsója, na és persze a kötött lámpa:) A falakat néhol újrafestették vidám pasztell színekkel, máshol meghagyták régi formájában, lepotyogott vakolattal, ezzel is erősítve a kontrasztot. Remélem Nektek is elnyerte a tetszéseteket;)
Styling: Lo Bjurulf
Photo: Stellan Herner
