A cirkuszok világa csillogó és varázslatos, a társulatok célja a szemfényvesztés, az elkápráztatás, a megdöbbentés. Zsonglőrök, kötéltáncosok, bűvészek, artisták, légtornászok, késdobálók, tűznyelők, hasbeszélők, elefántok, oroszlánok, medvék, kígyók, labdával egyensúlyozó fókák, bohócok, lángoló tűzkarikák, állatidomárok … együttese és kemény munkája adja ezt a sajátos, semmihez sem hasonlítható hangulatot.
A vándorcirkuszok régi múltra tekintenek vissza, amikor a társulatok még karavánokkal járták a világot, magukkal cipelve mindent, ami az előadásokhoz, performanszokhoz szükségeltetett.
Sajnos nem tudom elvonatkoztatni azoktól a képektől, melyek ebből az időből sejlenek fel, s akaratlanul is eszembe jutnak. Ketrecbe zárt, megkínzott, vagy épp éheztetett állatok; törpék, égimeszelők, gnómok, szörnyszülöttek, akiket családjuk a haszon reményében továbbadott a cirkuszoknak, hogy őket, mint bizarr látnivalókat mutogassák a piactereken, vagy épp a kárómintás sátor porondján. És akkor még nem is beszéltünk a bohócokról … rémisztőek! Bár az is elképzelhető, hogy túl nagy hatást tettek rám anno a film és olvasmány élményeim, mint David Lynch Elefántembere, vagy épp Cipolla, az illuzionista karaktere a Mario és a varázslóból. Megpróbálok tehát most a cirkusz vizuális elemeire koncentrálni, s elfelejteni azt, ami a sátor színfalai mögött zajlott.
Én személy szerint inkább maradok a vidámparkoknál, hiszen ott is kapható nyalóka, sajtos perec, vattacukor, pattogatott kukorica és a legfontosabb: lehet körhintázni is!
Ti pedig nézzetek utána, hogy Boginak mi jut eszébe a cirkuszról!



































