Gyakran találkozni azzal a formatervezés területén (is), hogy egy-egy ötletet többen is felhasználnak, átalakítva vagy éppen továbbgondolva azt. Abba most inkább nem mennék bele, hogy ez mennyire számít plágiumnak, inkább arra fókuszálnék, hogy milyen érdekes az, hogy miként valósult meg ugyanaz az ötlet francia, Fülöp-szigeteki, brazil, illetve japán tolmácsolásban.
Az alapgondolat ugyanaz: mennyire jó megpihenni egy olyan fotelban, ami körülölel, s azt az érzetet kelti, mintha mindezt egy virág szirmai között tennénk (s ha jobban belegondolunk az inspiráció igen régi keletű, elég ha a lótuszvirág trónján ülő Buddha szoborra gondolunk). A tervezők legtöbbje még a névadással is jelezte, hogy azonos ihletből merítkeztek:
Ha közösségi térbe kellene ülőalkalmatosságot terveznem, biztosan eszembe jutna ez a darab.