Akármilyen furcsa a következő interjúm alanya MOMO, egy nagyon különleges csésze, akivel múlt héten hétfőn találkoztam a kedvenc kávézójában Kellemes meleg volt. Sokat gondolkoztam mit lehet kérdezni egy csészétől, de végül is teljesen őszintén álltam hozzá, és egyszerűen üdvözöltem.
ő MOMO
- Szia Momo! Örülök a találkozásnak!
- Sziiiija tace. Én is örülök! Hogy vagy?
- Köszönöm jól, és Te?
- Én is jól érzem magam, finom meleg van, süt a nap. Meghívhatlak egy kávéra vagy teára? És természetes megtisztelnél, ha a csészéd lehetnék. 
- Persze! Miért is ne? Én a cappuccino-t szeretem, sok habbal.
- Szupeeeeer. Annyit kérhetnék Tőled, hogy szólj a pincérnek légy szíves, hogy ne tegyenek rá kakaóport, mert irritál, s letüsszentem tőle a habot. Már ha megtennéd. Köszi.
A pincér megérkezik. Megkérdezte mit szeretnék. Mondtam neki, hogy egy cappuccino-t sok habbal, de kakaópor nélkül, ebbe a csészébe, s MOMO-ra mutattam.
- Jaj, milyen vicces kis csésze – mondta. Elvitte, s mosolyogva forgatta. Majd kis idő múlva visszahozta. Szép nagy adag hab volt a tetején, kakaópor nélkül.
MOMO megszólalt:
- Hú de jól néz ki ez cappuccino.
- Igen jól néz ki. Hmmmmmm
- Ha valamit eszel vagy iszol, akkor hümmögve finomabb az íze.
- Ez igaz. De hogyan lettél Te “MOMO” MOMO?
- Arra gondolsz hogyan születtem?
- Igen.
- Tudod ez egy érdekes kérdés. MOMO az egybeolvadt csésze. Megáll az idő és egybeolvad minden! Ki nem szeretné megállítani az időt néha, amikor olyan kellemesen telik, hogy a félóra egy percnek tűnik? Sokszor szeretnénk ilyet tenni. Szívesen hasonlítom ezt egy olyan érzéshez, mint amikor jólesően indul a napod, és legszívesebben a pároddal töltenéd olyan finoman, lustán, melegségben az időd. Amikor csak úgy egyszerűen a hétköznapi éles gondolatok és zökkenők lesimulnak, s mosolyogva átölelitek egymást. Na, ilyenkor nyomnád meg a szünet gombot, s ekkor minden mozdulatlanná válik. Mintha minden egybeolvadt volna. Én ekkor születtem. Ebben a pillanatban. Ennek a megállított pillanatnak az egybeolvadt világát őrzi a csésze. Mintha megállított idő terepasztaláról loptad volna el. S erre olyan jó emlékezni, amikor elindul a hét s picit álmos vagy, reggel arra gondolsz milyen jó volt lustálkodni és az időt picit megállítani. Ez az a gondolat, ami eszedbe jut hétfőn reggel, ami angolul ’monday morning’ rövidítve MOMO. Így lettem én MOMO.
- Hát ez érdekes! De mire lehet még jó, ha megállítjuk az időt?
- Arra is, hogy elgondolkozhassunk, mi minden van körülöttünk, amire nem figyelünk. Csak rutinosan befásulva nyomjuk a hétköznapokat. MOMO megállítja neked az rohanást, a fölösleges gondolatokat, s így míg vele töltöd az idődet, kikapcsolsz, az idő megszűnik. A kis dolgokat nem éljük meg, nem tudjuk élvezni azt a sok jót, ami körülvesz. A napsütést, a jó KÁVÉT, a jó zenét, táncot egy mosolyt. A többi ember felé már csak annyi marad, hogy idegesítenek. Alig tudunk a másiktól befogadni, ráfigyelni. Mert mindenki a saját maga rohanásába egyszerűen beleragad. Egy mosoly, egy “jé”, ennyi az egész. Ezt szeretném elérni az embereknél. Ebből a ragadós felületességből egy picikét kizökkenteni az embereket. Ez a célom.
- Megkérdezhetem hány éves vagy?
-5.
- Elég komoly gondolatok ezek egy 5 évestől…
- A csészeidő határtalan, mindegy hány éves vagy. Amszterdamban találkoztam egy jópofa espresso-s csészével, 40 éves volt, de meg sem látszott rajta, csak pár apró karcolás. Vicces kis sztorikat mesélt.
- Az az érzésem, hogy mindenki azonnal megkedvel, amikor megpillant Téged.
- Jaj, ez nagyon kedves Tőled, köszönöm szépen.
- Mit tudnál röviden mondani magadról? Mi a kedvenc színed?
- Hangulatfüggő milyen ruhában vagyok. Imádom a fagyit, s ezért szeretek fagyi színekbe bújni. Ilyen a pisztácia zöld, a puncs szín, a csoki vagy kávébarna, de amikor először megyek a napra, akkor fehér vagyok, mint a hó.
- Vannak testvéreid?
- Igen hárman vagyunk tesók. A kicsi, aki leginkább szólóban nyomul. Ő az egyfülű. Ő a hírnök, sokat mesél a tesók csodáiról. Aztán ott van a középső tesó, ő már nagyobb, 2 füle van, két csésze olvadt egybe benne. Nála már érezhető az idővarázslat. És a nagy tesó, a 3 fülű. Ő a nagy varázsló. Állítólag egyszer fél órát csinált egy tízperces kávészünetből.
- Komolyan?
- Miért szerinted mióta ülünk itt?
- 5 perce?
- Már 20 perce beszélgetünk. De nyugi, visszazökkensz, tényleg csak 10 percnek fok hatni az egész félóránk.
- Tényleg? Fel se tűnt. Nahát!
-
- Mi az, ami a leginkább foglalkoztat mostanában?
- Szeretnék minél több embernek időt varázsolni a kávézás vagy a teázáshoz. Már elkezdtem a tárgyalást egy nagyvállalattal, hogy hogyan terjeszkedjem velük. Szeretnék minél könnyebben találkozni az emberekkel.
- A KlassDSign olvasói a Facebook-on megjelent képeidből már leszűrhették, hogy nagy utazó vagy. Ezek az utazások miként hatnak az életedre?
- Imádok utazni. Leginkább csak úgy nézelődöm amerre járok. Az építészet, a természet, az emberek a KÁVÉZOK a haverok, akik ott dolgoznak, rengeteg élményt adnak. Nemrég promóciós túrám volt, európai nagyvárosaiban jártam és ismerkedtem.
- Mik a kedvenc helyeid?
- Hú, Hollandia nagy kedvenc. Sok vicces kis formával találkoztam ott. De mit is lehetne mondani… Prága is gyönyörű hely, ott pl. megismerkedtem egy nagyon jó fej söröskorsóval. Azt mondta, hogy ez olyan, mint az embereknek a mennyország. Persze meg is értem, milyen söröket öntenek már magukba?! Azt mondta, hogy volt egy május elseje, amikor 250 korsóval nyomott le egy nap! Nem semmi! Mondjuk Amszterdamban elég sok sablonos multis söröspohárral találkoztam, és néha kicsit egyhangúan ácsorogtak.
- Ha választhatnál melyik városban élnél szívesen?
- Utrechtben. A kedvenc építészemnek, Gerrit Rietveldnek a híres házikója van ott (Schröder ház – tace), aki szerintem szuperül gondolkodott a térélményről. Imádom az egyeneseit, s a rikító színeit. Nagyon jól megy a vonalaimhoz. Ő csupa szép egyenes én meg mindenhol kerekedem.
- Mi volt a legszebb pillanata az életednek?
- Hááát … találkozni ezzel a kis házikóval. De igazán eddig minden első találkozás, amikor valaki először lát.
- Mik a terveid a jövőre?
- Szeretnék minél több emberrel megismerkedni, szívesen virítanék egy óriásplakáton … egy híres ember is a tenyerén hordozhatna mondjuk. Egyébként meg, egy kis bögre szeretnék lenni, amit szeretnek az emberek. Na jó… a kedvenc bögre szeretnék lenni, a konyhaszekrény királya!
- Hol találkozhatunk Veled?
- Jelenleg az Etsy-n tudtok velem találkozni, van egy MOMO cups ’fun club’ a Facebookon, és fogok haknizni majd vásárokon is, mit pl. a WAMP. Per pillanat, még kicsit rendszertelen, ahogy felbukkanok, de a jövőmet egyengetem, s biztos helyet szeretnék a boltok polcán elfoglalni. Na, milyen volt a kávé?
- Hmm, nagyon finom. Köszönöm szépen az interjút.
- Én köszönöm a figyelmedet.
- Szia MOMO.
- Szia tace.
- Azt hiszem, most a legszívesebben ellopnálak…
-Öööö … jaj!
Nem loptam el, de az egyik szerencsés olvasónk megnyerheti őt a szülinapi nyereményjátékunk keretén belül. Részletek hamarosan itt a blogon!
További információk MOMO-ról a honlapján: www.momocups.com
